D A N I € Z A

Horvatzka, Slavonzka y Dalmatinzka.
 

Techaj I.
 

Dana 7. Szushcza 1835.
 

Br, 9,
 

Gdi je selya, gdi je vira,
Lyubav nigdar neumira,
Telo umre, prah poztane,
Vjekom dobar glasz oztane.
 

PLACH VILE HORVATZKE

u a d   s z m e r t j u m

Nyih Czeszarzko-Kralyevzkoga \'el¡chanzlva
FRANYE PERVOGA,

koji na veliku Sarodoe salo-ít duna i. Sxushcna 1. t.
preminuli s%u.

Anda, ki mu szédu glavu
Szlave szinov ztaru Szlavu
Z temne vuze je odkupil,
On je V temni grob szad ztupil.

Ah ne — nemrem vech zterpeti,
Nemrem, nemrem preboleli,
Pojt¡ mije V cherne gore,
Szvét vech za mC' nish nezmore.

Ja vech v sitku nimam szlazli,
Szada szamo m¡ opazl¡,
Ja za n¡kakovu szrechu
Vech na szvetu znati nechu.

Lyuta, jadna, oj szmert britka!
Vzemi m¡ josh tenyu s¡tka,
Da nechutiui ove boli,
Vre y mene szad zakoli!

V sza, ah vsza szi mi, nemila!
Z hulum koszum pokoszila ,
Szamo, da sze bolye much¡,
Szerdcze nechesh m¡ zatuchi.

Bar pod zemlyum vi sh¡roke,
\i míly] jezero gluboke
Odprile sze, cherne jame!
Tam je szada mezto za me.
 

Kad mije, ah jaj! preminul,
Otecz dobri moj poginul,
Ja pod grudje idem cherno,
Kakti cherv vu drobno zerno.

Rushite sze gór pechine
Na me, y na moje szine.
Da me tusni ov plach mine
Verne Kralyu Domovine!

Meszecz bledi szad pochern¡,
ir sze V ¡zhod zprot povern¡,
Ja chu bludit v lemnem zraku,
Kakti pticza po oblaku,

Komu zvézd szad szvetla licza,
Kad je szerdczu momu tmicza,
Komu szada jaszne nochi,
Kada vesz szvét szuze tochi?

Nazad szvetlozt vszu poszerchi,
Szuneze! ter sze zprot pomerchi,
Ja szad ¡dem izkat groba,
Szad je zkradnya szvéla doba.
 

Da tak, kak me v szerdczu bode.
Morera zgernut morzke vode,
Ja bi vesz szvét potopila,
Morzke jame vsze vszushila.

Da tak, kak me v szerdczu peche,
Gerlo moje salozt zreche,
Ja bi szvéla zaglushila,
Liztje od vszeh drev^ odbila.